Tanmese

Hol volt, hol nem volt........ akár így is lehetne kezdeni ezt a történetet, de ez nem mese, hanem maga a valóság. Az elbeszélés a „takarító szakma„ névre hallgató legénykéről szól - ,mivel most már szakmának lehet nevezni hála egy maroknyi ember kitartó harcának.

Ez a kis legényke elindult az nagy magyar szolgáltató iparág rögös útjain szerencsét próbálni, ami nem állt másból, mint abból, hogy megmutassa mindenkinek ki is ő valójában. Hamar meg kellett tapasztalnia, hogy bizony elég zord lények élnek ebben a világban. Útja során találkozott érdekesebbnél érdekesebb emberekkel. Bele is botlott így bemelegítés képpen „Üzemeltető bácsiba „ akitől munkát is kért rögtön tisztességes fizetségért! Persze „Üzemeltető bácsi” sem a reggeli hat húszassal jött, ami rögtön ki is derült róla ,ugyanis habár fogalma sem volt ki is ez a legény és honnan jött ,de azt rögtön tudta hogy ő magának mi is a feladata: azt, hogy mennyi idő alatt kell elvégeznie, mivel, hogyan, - és amit nagyon jól tudott az az, hogy : - ezért mennyi lesz a legényke „tisztességes” fizetsége.
A mi kis barátunk ezen nagyon elcsodálkozott, hogy azt amit ő tud és tanult más aki nem tanulta nála sokkal jobban tudja ! De nem volt más választása, meg hát már a pénztárcája is kezdett kiürülni, tenyérbe csapott az öreggel. Persze itt mindjárt el is követte élete első nagy hibáját, mert a konkrét feladatokra vonatkozóan az öreg csak annyit mondott: - Legyen kicsit rend itt is, meg ott is, oszt jóvan” .
Ment is minden rendesen a mi kis legénykénk végezte dolgát a maga belátása szerint. Amikor jött a hó végi fizetség ideje, hát akkor bizony meglepődve tapasztalta ,hogy az elején még oly barátságos öregúr mily zord is tud lenni ha a pénztárcája felé nyúlkál valaki: Mert ő úgy gondolta, hogy: - Ez is meg, az is benne lenne ebben az árban és ez nem a megfelelő minőségű munka volt.......- harsogta.

Keserű tapasztalatok árán, de megtanulta a mi legénykénk hogy legközelebb még napszámba állás előtt meg kell egyezni az elvégzendő feladatokban és az érte járó fizetségben. Mivel nem volt más választása, így tovább végezte a munkát, mert sajnos sok olyan legényke volt a környéken, akik igaz gyatra minőségben és szakértelem nélkül, de mélyen a tisztességes fizetség alatt vállalta volna ugyanezt a munkát! Legénykénk elgondolkodott és arra a következtetésre jutott , hogy így nem fog megélni, ha egymaga dolgozik. Ezért úgy döntött keres maga mellé pár kis napszámost akiket valamilyen szinten ő maga betanít, kiképez és csinál egy Napszám Bt.-t. Sőt elmeséli mindenkinek a tapasztalatait,hagy okuljanak belőle más hozzá hasonló tisztességes legények és talán még arra is lesz lehetősége, hogy a nagy „Üzemeltető bácsi” is elgondolkodjon egy korrektebb partneri hozzáálláson !

„Üzemeltető bácsi” - hogy úgy lássék ő sem kőszívű- kiadta feladatként „Titkárnénijének”, aki valószínű a hosszú évek alatt komoly háztartási takarítási gyakorlatra tett szert - hogy írja össze mi lenne a feladatsor, amit el kellene végezni a mi kis legényünknek és csapatának ! Megkapván a tekintélyes feladatsort legényünk igen erősen elcsodálkozott, mert első látásra gyanús volt neki, hogy a kiírt feladatokat a megállapodott időben fizikai képtelenség elvégezni ! Próbált beszélni ő normaidőkről ,technológiákról ,de süket fülekre talált , sőt azt kapta, hogy: - Nekünk mindegy, hogy milyen idők meg milyen felmosófa, lényeg hogy LEGYEN REND!....meg, hogy: - Sorban állnak más legények is akik örömmel csinálnák ezt a munkát ennyiért is !Nos ez már sok volt a mi hősünknek és azt monda „Üzemeltető bácsinak” hogy akkor takarítson ő vagy a „Titkárnénije” ennyi pénzért és otthagyott csapot papot ! Később arra felé jártában be- bekukkantott „Üzemeltető bácsi” birtokára és látta ám, hogy más, magukat mesternek mondó legénykék takarítgatnak és hát bizony a végeredmény elég kritikán alulinak tűnt. Ezt bizony „Üzemeltető bácsi” is kezdte belátni ,mert egyre sűrűbben mondogatta: - Mi lesz így az én szép új épületemmel pár éven belül?!

Legénykénk jót mosolygott magában és cinikusan oda is írta a faajtóra:”Tisztességes fizetség = állagmegóvás”!

Legénykénket nem faragták puha fából és ha már egyszer belevágott a takarítósdiba és van mellette pár segéd is, ment tovább az úton rendületlenül.

Útja során leszerződött jó pár „Üzemeltető bácsival”, ahol hasonló gondolkodásmódot tapasztalt többségüknél, mint első élményekor. Meglepődve tapasztalta, hogy azért van aki már kezdi értelmezni az állagmegóvás és a forintok közötti összefüggést, de egyenlőre még ez a tábor van kisebbségben! Keltében-jártában egyszer csak összeakadt egy már első látásra pökhendinek tűnő emberrel, aki úgy mutatkozott be neki mint „Építőipar bácsi”.Le is ültek iziben tárgyalni, mert hogy az öreg elég sok, pénzzel kecsegtető munkát lebegtetett meg a mi legényünk orra előtt. Persze a legénykénk sem volt szívbajos és nyitásként mondta az öregnek:
- Reális vállalási árat, csakis helyszíni felmérés és az igények pontos tisztázása után tudok mondani!
- Ez természetes! - mondta a öreg, és elkezdte sorolni hogy mik is lennének ezek az takarítandó területek. - Elsőként egy szálloda most épített wellness központját kellene takarítani átadásra.

Meg is nézték a helyszínt és a legénykénk egy korrekt felmérést tudott végezni amiből egy korrekt ár is megszületett. Elkezdték a nagytakarítást és ekkor jött a feketeleves ami szó szerint” fekete” volt .Épült egy szauna rész ahol az előteret jó kis fekete színű porózus csúszásmentes gress lappal burkolták és fekete fugával fugázták ki. A fugát persze „Arany kezű burkoló szaktárs” szépen elkente a lapok oldalán egy jó 10 cm-es sávban! Sebaj monda legényünk, tanulta a az iskolában hogy mi a teendő ebben az esetben és jó kis cementfátyol eltávolítóval nekiesett a felesleges fugaanyag eltávolításának! Egy napi munka és sok liter vegyszer után sem értek el eredményt. Legényünkben megfordult már az is, hogy ő bizony visszaadja a bizonyítványát és elmegy villamost vezetni. Elkezdett kérdezősködni az „Arany kezű burkoló szaktárstól”, hogy mit is csinált ő pontosan, hátha ettől okosabb lesz és lám megtudta hogy miután kifugázták a lapokat úgy tessék lásék szivaccsal letörölték (szétkenték) a felesleges anyagot és száradás után jó alaposan leimpregnálták az egészet ! Legényünk igen elcsodálkozott az építőipar eme szakértői hozzáállásán, mert ha őt megkérdezték volna előtte, akkor ez nem ebben a sorrendben történt volna. De már nem volt mit tenni. Mindenki megoldásért kiáltott és a „Takarító legénykétől” várta a nagy ötleteket .
Szerencsére voltak ekkor már kapcsolatai a legénynek és „Miki mester” adott neki egy fekete csodafolyadékot, amivel bekenték a lapokat és így nem volt legalább annyira szembetűnő a szétkent fugaanyag! Nagyon büszke volt magára a legény, hogy sikerült valamiféle megoldást találni eme nagy építőipari bakira.
Másnap büszkén vitte is be az ismerőseit, hogy megmutassa nekik a művét csak hát nem volt mit megmutatni, mert a lapokat felbontották! Úgy gondolták, hogy mégsem ez a burkolat kellene ide, mert bizony a takarítása hosszú távon elég költséges ! Természetesen kifizették a plusz munkák költségét de legénykénk ismét felírta az ajtóra „Ha előbb konzultáltunk volna a takarítás olcsóbb lett volna”

Legénykénk következő felkérést hamar le is tudta, de ez is érdekes történet volt.

Egy múzeumot újítottak fel kívül-belül és erre kértek árat takarításra. Vitte is magával legényünk a területfelmérő lapot csak hát nem volt mit felmérni ,ugyanis még keverték a maltert, álltak az állványok, minden beton és tégla és senkinek nem volt halvány gőze sem, hogy hová milyen burkolat és milyen bútorzat kerül! Legényünk vette a kalapját és távozott de azért odavéste az ajtóra „Kevés információ ,nincs árajánlat!

”Építőipar bácsi” nem adta fel egykönnyen. Remekebbnél remekebb takarítandó területeket szórt legénykénk elé. A következő ajánlata egy nagy szép pláza, telis-tele érdekes dolgokkal és érdekesebbnél érdekesebb, színes egyéniségű szakipari emberekkel. Az egész, mint egy nagy kínai piac ,rohangáltak az emberek fel és alá, szakmák dolgoztak egymás ellen.Úgy ahogy illik csúsztak is az átadási határidővel. Ezt persze kire is foghatták volna rá, ha nem a mi szegény kis legénykénkre, aki aztán nem tudott mást csinálni, mint a többi szanaszét szaladgáló „Arany kezű burkoló és egyéb szaktársak” után próbált valamiféle takarításnak nem éppen nevezhető ténykedést csinálni! Ráadásul még bizonyos elektronikus oldalakon is megírták, hogy az egész átadási csúszás a takarítás hibája miatt történt !!

Legénykénk hazaérve leült az asztalához és elgondolkodott azon, hogy ez így hosszú távon nem lesz ám jó. Bizony ki kellene alakítani valamiféle párbeszédet „Üzemeltető” és „Építőipar bácsival” és ellenség helyett inkább partnereknek kellene lenni, meghallgatni a másik véleményét, mert csak ez visz előre mindenkit!

Opovszki Zoltán

Tanmese II.

- de ahogy látom még mesze van a történet vége….

Opovszki Zoltán – Complex Clean Team 2008. Kft.

Gondoltam felhívom én a régi takarító legénykénket, és meginterjúvolom mi történ vele az elmúlt pár hónapban. Abban biztos voltam lesz számomra valami érdekes mesélnivalója, mivelhogy ez a jó magyar „dübörgő „gazdasági élet mindig tartogat valami érdekességet számunkra.

Meg is kérdeztem tőle, hogyan alakul az élete, biztos tele van már a bankszámlája, és alig győzi megírni azt a rengeteg árajánlatot, amire felkérik...

Ha szó szerint kellene idéznem, és a nyomdafestéket nem tűrő részt ki kellene fütyülnöm, akkor tarthatnék akár egy Hacki Tamás estet is! J

A mi legénykénk ugyanis még mindig ott tart, hogy próbál valahogy életben maradni. És még mindig reméli, hogy a minőségért cserébe tud olyan árat mondani, amit a megrendelő is megfelelőnek tart. Csak sajnos a nagy magyar valóság továbbra is rácáfol minden elképzelésére. Mert mi is történik valójában? Vegyünk egy konkrét példát!

Megesett…

Szóltak legényünknek, hogy lenne egy építkezés utáni piperetakarítás. „Minden legyen csili-vili” szólt a szakmai elvárás! Legényünk nem volt rest: összetrombitálta két társát, Miki mestert és Tamás bátyót, majd jó alaposan felmértek mindent. Számoltak ők normaidőt meg vegyszer és eszközfogyást, minek következtében meg is született a számokban kifejezhető végeredmény (nem titok 650.000Ft+áfa). Be is adták ám az árajánlatot, ahogy illik, de hát Megbízó bácsi megint nem a tartalmat nézte hanem a végén szereplő „Ft-ra” végződő mondatot. Sokallta is mondván hogy egy másik „szakcég” ugyanezt a munkát 300.000-ért is elvégezné !

Lelkük rajta, mondta legényünk, hát akkor teszi a másik cég, mi nem cillit banget használunk és nem a szomszéd ország szakképzett dolgozóit, alkalmazzuk!

Azért csak ott motoszkált bennük a kétely, lehet mégis rosszul számoltak valamit, de hát ekkorát mégsem lehet tévedni… No de sebaj, majd megnézzük, mit produkál a másik cég, gondolták.

Rosszul sült el

Produkált bíz’ a, méghozzá nem is akármit! Csak a Miki mester által tükör felületűvé varázsolt márványpadlón okoztak majd 200.000Ft-os kárt a sárgaréz korlát tisztítása közben; valószínűleg a technológiai fegyelem túlzott betartása következtében. Ráadásul meg volt képük Miki mesternek könyörögni, hogy valami barátságos áron hozza már rendbe a hibát. Miki mester a jobb kezét bal könyökhajlatához illesztve adta tudtukra ezzel kapcsolatos véleményét...

Fejtörő

A nagy riadalom után be is ült legényünk a társakkal egy étterembe, hogy összedugják a fejüket. Ebéd közben azon tanakodtak, milyen jó is lenne ha volna egy meghatározott rezsióradíj, ami kizárná az irreálisan alacsony vállalási árakat!

Boncolgassuk csak ezt ki egy kicsit tovább - mondta legénykénk Miki mesteréknek miközben a levesüket szürcsölgették. Valóban lenne-e jó hatása a piacon egy ilyen mutatónak? Nézzük a közbeszerzést: hogyan is működne ez ott? Lenne mondjuk nálunk is, akár csak építőipar-bátyáméknál egy alap rezsióradíj mondjuk 1900Ft. Ez úgy jól is hangoznék, de hát mint tudjuk, a magyar találékonyságnak csodájára járnak az egész világról, még az Óperencián túlról is.

Közbe’ szerzés

Mert ugyebár a közbeszerzést úgy kellet eddig értelmezni, hogy még az árajánlat kidolgozása közbe’ szerezz be egy megfelelő méretű borítékot, amibe aztán berakhatod a számokkal ellátott színes papírokat, amik segítenek meggyőzni a másik felet arról, hogy te milyen tökéletes szolgáltatást is fogsz nyújtani!

Na már most: ha lenne ez a fránya rezsíóradíj, akkor max. a boríték mérete változna, de más semmi.

A magánszférával meg aztán végképp nehéz lenne ezt lenyeletni! De ennek ellenére abban egyetértettek legénykénk és társai, hogy ha tetszik, ha nem, ez bizony a jövő. Így talán végre kialakulhat egy tisztességes verseny, ahol nem a boríték vastagsága határozza meg, hogy ki kap meg egy munkát, hanem az, hogy ki tudja szakszerűbben, hatékonyabban elvégezni a rá váró feladatokat.

Egy szónak is száz a vége mondta legénykénk, kell ez a rezsióradíj rendelet a mi szakágunkban is, az már más kérdés, hogy a rendelet pozitív hatásai mikor fognak érződni a piacon, de bízunk benne, hogy mielőbb! Na most már jöhet a desszert erre a nehéz témára…